• 3M Vikuiti DQCM30 kijelzőfólia (Canon EOS 650D) adatlap »
• Canon EOS 650D kit (18-135mm IS STM) adatlap »
• Canon EOS 650D kit (18-55mm - 55-250mm IS II) adatlap »
• Canon EOS 650D kit (18-55mm IS II) adatlap »
• Canon EOS 650D váz adatlap »
• GGS Larmor LCD védő (Canon EOS 650D) adatlap »

Canon EOS 650D teszt

Egy újszülöttnek minden DSLR új, de egy felcseperedett fotós, akiben Canon szív dobog, már tudja, hogy neki mi kell: FullHD videó folyamatos autófókusszal, sztereó hanggal, érintésérzékeny, kihajtható 3 colos LCD-vel és 5 kép/másodperc sorozatfelvétellel...íme a Canon EOS 650D:

A világ első érintésérzékeny LCD-vel ellátott DSLR fényképezőgépe. Hogy miért épp a Canon 650D-be került bele elsőnek? Ki tudja...
Talán, mert épp most ennek van itt az ideje, hiszen ilyen még nem volt (legalább is tükrös gépben még nem) és kellett valami nagyon új, nagyon trendi.
Az, hogy az 5D Mark III-ba még nem került bele, lehet, hogy csak egy hajszálon múlott... Így esélyes, hogy a következő típusokban ez már alap tudás lesz, úgy, ahogy a követő autófókusz is...
A kérdés inkább az, hogy kell-e ez nekünk?

Első ránézésre

Első ránézésre külsőleg nincs sok változás a 600D-hez képest. Majdnem minden gomb maradt a helyén, egyedül a videó élesítő funkció költözött át a bekapcsoló karra a programtárcsáról.

Rákerült viszont két új funkció: Az egyik a HDR kép készítése 3db fotóból (3 különböző expozíciójú képet készít a gép, majd abból össze is rak egyet), a másik pedig a Kézi éjszakai jelenet 4db fotóból, melyből szintén készít egy remek fotót a szoftver.

Méretek

A számomra amúgy kevésbé bejövős szögletes gombok kezdenek visszaalakulni kör alakúvá, így a Menü és az Info a bal oldalon már kör, de a jobb oldalon is lecsippentettek néhol a feleslegből.

A váz egyébként magasabb lett kb. 1cm-rel, és ez egy jó pont, mert az eredetileg kiötlött 350D vonal elég kicsire sikerült. Nyilván nem lehet cél az 50D-60D-hez hasonló méret, de ha még egy kicsit pumpálnak a vázon, elég jó kis fogása lesz, ami egyébként fényéveket változott a 350D óta.
Már csak az anyaga miatt is, mert polikarbonát-ból készült műanyag helyett.

Sztereó mikrofon

A Canon 650D gazdagodott egy sztereó mikrofonnal, ami felkerült a vakucsatlakozó elé, így már külső mikrofon nélkül is rögzíthetünk sztereó hangot, bár a profi, zajmentes felvételhez azért szükségünk lesz rá.

Csatlakozók

A gép két szélén nem történt változás. Az egyik oldalon a szokásos SD/SDHC/SDXC kártya fogadó nyílás rugómentes ajtóval, a másikon pedig a kioldózsinór csatlakozója, a sztereó külső mikrofon jack aljzat, miniHDMI és az USB/Video csatlakozók foglalnak helyet.

A tápellátásról továbbra egy LP-E8 típusú lítium akku gondoskodik.

Újdonságok

Térjünk akkor rá arra, hogy miért is lesz jó nekünk, ha ilyen fényképezőgépet vásárolunk? Van pár dolog, ami nem látható, de jó ha tudjuk, hogy például a gép processzora immár a DIGIC 5 nevet viseli, mellyel már Canon G1 X-ben találkozhattunk korábban.

Érzékelő

Az érzékelő lapka felbontása maradt 18Mpixel, de egy úgynevezett Hibrid CMOS-t kapott, ami az új autófókusz rendszer miatt került bele. Erre kicsit lentebb visszatérünk.

Az maximális ISO érzékenység ISO 6400-ről megnőtt ISO 12800-ig (kiterjesztve: ISO 25600) és egy többképes ISO zajszűrő funkciót is kapott.

Videó

Ha eddig azért nem vettünk videókamerát, mert arra vártunk, hogy majd lesz egy olyan DSLR, amit majd profi kameraként is használhatunk, akkor talán most van itt az ideje. Vagy mégsem?
Befizetett egy világkörüli útra és minden látványosságot szeretne profi módon videóra venni és lefényképezni egy készülékkel?
Nem lesz egyszerű, bár minden adott hozzá ebben a fényképezőgépben. A valódi kézikamerát mégsem tudja igazán kiváltani egy fényképezőgép. Főleg, ha közben fotókat is szeretnénk készíteni...

Az esély mégis meg van rá, hiszen olyan tudással rendelkezik ez a masina, amit korábban még a DV kamerák sem tudtak.
Nem is volt olyan régen, amikor megjelent az első videózásra képes tükrös gép, a D90. (2008. augusztus) Nagy dolog volt, de a körülményes és lassú AF miatt érdemes volt elgondolkozni azon, hogy ilyen módon rögzítsünk-e egy megismételhetetlen eseményt.
(Más tészta a 2008 augusztusában megjelent FullHD videó képes 5D Mark II, amit azóta is előszeretettel használnak a szakmabeliek videóklipek és filmek forgatására, ahol profi elő- és utómunkára van szükség.)

Mitől más most ez a fényképezőgép?

Attól a Hibrid kettős AF rendszertől (kontraszt alapú és fáziskülönbség elvén működő) és mellé a 9 keresztszenzoros fókuszponttól, mely sokkal gyorsabb és pontosabb fókuszt, illetve folyamatos autófókuszt tesz lehetővé, ez által jelentősen csökkenhet felvételeinkben az életlen és használhatatlan percek száma.
Nincs szükség manuális élességállításra vagy az exponáló gomb nyomogatására, mert a követő autófókusz mindig a témára élesít. Mint egy videókamera.

Ezt igazán a Canon 650D-vel egyidőben kiadott két új SMT optikával használhatjuk ki, melyek egy újfajta, csendes AF rendszert kaptak, így a fókuszálás még csendesebb és egyenletesebb lesz, mint a hagyományos optikákkal.
A két optika a Canon EF-S 18-135mm f/3.5-5.6 IS STM és EF 40mm f/2.8 STM nevet viselik. A teszt írásakor még nem állt rendelkezésünkre ilyen optika, így először a kit optikával próbálkoztunk, amit gyorsan le is cseréltünk egy 24-105mm f/4L lencsére. Az utóbbi nyújtotta azt a halk, finom fókuszálást, amit elvártunk tőle, így az SMT optikák még tartogathatnak meglepetést.
Erről az eseményről majd a nem túl távoli jövőben egy élménybeszámolóval térünk vissza.

Érintőképernyő

Figyelem! A következő mondatokban Közhely szerepel:
Akárki, akármit mond, a kihajtható és forgatható LCD nagy szabadságot nyújt. Ez főleg videózásnál hasznos, hiszen nem csak fejmagasságban tudunk filmezni, hanem csípőmagasságban, térdmagasságban, lábfejmagasságban, sőt, felemelt kézzel is[[br]] Nem is értem, hogy a többi gépben miért nincs ilyen. Egy 3"-os 1.040.000 pixeles képernyő, amely kihajtható és még érintésérzékeny is, már nem csak HD videókamerában létezhet.
A Canon feltalálta a spanyolviaszt.

A megdöbbentő viszont az, hogy kellemes használni. Az érintésre pontosan és finoman reagál, még a legapróbb menüben is. Pont úgy, mint egy okostelefon képernyője. Szinte minden funkció, ami gombokkal kiválasztható, az a képernyőn is. De nem minden esetben hasznos, sőt, van amit gyorsabban ki tudtam választani a gombokkal. De például a Q menü esetében kényelmesebb, mert ott először oda kellett lavírozni a négy irányú gombbal és majd csak utána tudtuk változtatni a paramétert. Így viszont a Q megnyomása után csak rábökünk a képernyőre és kiválasztjuk a kívánt beállítást (bár célszerű először a bosszantó infó buborékot letiltani a menűből...)
Tény, hogy aki korábban megszokta a gombokat és tárcsákat, annak ezekre az érintős funkciókra valószínűleg nem lesz szüksége.

De akkor mit tud még a képernyőnk?

Egyértelműen videózás közben nyeri el értelmét az érintő felület.
Akár teljes manuális módban, akár automata módban használjuk, a kezelőgombok használata nélkül tudjuk a paramétereket változatni, így azok esetleges zöreje még a belső mikrofon felvételébe sem hallaszik be.

De nézzük először az Élőképet. Élőképes módba kapcsolva, (On állás + Élőkép gomb) a beállításoktól függetlenül, ha a képernyőt megérintjük, a kiválasztott pontra kerül a fókusz. Ha az élességállítás sikerült, a gép exponál. Az exponálást ki tudjuk a kapcsolni a bal alsó sarokban lévő ikonnál, ilyenkor csak fókuszba kerül a kiválasztott pont.
Ez utóbbinak azért nem láttam értelmét, mert ha fókuszálás után az expo gombbal akartam képet készíteni, akkor azt megérintve újra kereste a fókuszt.

Élőképben, attól függően, hogy automata vagy manuális helyzetben van a programtárcsa, az aktuális összes paramétert módosítani tudjuk. Ez egyszerű és gyors manőver, hang nélkül.
Ha Kreatív automata vagy Intelligens jelenet választásban vagyunk, akkor egyszerűen csak válasszuk ki a kívánt pontot a képernyőn. Az automatika az alapbeállítások mellett a vakut is felnyitja, ha arra szükség van, majd exponál.

Ez mind szép és jó, de kézi használatnál nem hinném, hogy erre szükség lesz. Fél kézzel megtartani stabilan a gépet, képkivágást választani és közben böködni, hát, nem hiszem. .. Ezt egyedül egy állvány használat mellett tudom elképzeni, esetleg egy stúdióban, illetve játéknak jó.

Más kérdés a videózás közben használat, de itt is felmerül a kérdés, hogy felvétel közben akarom-e babrálni a képernyőt?
Ha mást nem is, de a fókuszpont kényelmes kiválasztását, igen. Alapesetben a fókusz középen van és ahhoz állítom be a képkivágást. Ha ettől el akarok térni, akkor egy finom simítás és az aktív fókusz máshova kerül.
Ha speciális felvételről van szó, esetleg állvány használattal, akkor precízen át tudom állítani a paramétereket. Például manuális állásban a záridő vagy rekesz változtatásával ki tudom világosítani vagy el tudom sötétíteni a képet, stb.
Kirándulás, nyaralás vagy családi esemény esetén automata állásban mindent megold a gép, igazán nincs értelme variálni, és pont ez a lényeg: Használjuk úgy, mint egy kamerát. Nincs értelme állítgatni.

(Közben támadt egy látomásom, ahogy az 5D Mark II és III tulajdonosok leteszik masinájukat és rohannak az üzletbe 650D-t vásárolni...
Az igazat megvallva, még nem forgattam videóklipet, de el tudom képzelni, hogy egy ilyen autófókusz rendszer könnyebbé teheti a munkát. (főleg, hogy az LCD is kihajtható :)

És, ha már a játénál tartunk. Nincs is jobb móka, mint az ujjunkkal lapozni az elkészült fotókat.

De a viccet félretéve: Akinek van okostelefonja, annak nem lesz újdonság. Hasonlóképpen tudjuk jobbra és balra lapozni a fotókat. Ha sok fotónk van, akkor vagy a Program tárcsával 10 képenként tudunk ugrani, vagy a gép hátulján jobbra fent található mínusz gombbal válthatunk ikon nézetbe (4 vagy 9 kép) majd megint csak az ujjunkat használva görgethetjük fel, s alá fotóinkat.
És ha már érintőképernyő, akkor legyen multi-touch, azaz két ujjunkat használva, illetve azokat távolítva vagy közelítve tudjuk a kiválasztott fotót nagyítani, illetve kicsinyíteni. A kinagyított képet korábban joystick-kel vagy négyirányú gombbal tudtuk görgetni. Ezt el is felejthetjük, hiszen mennyivel egyszerűbb és kényelmesebb, ha ujjbegyünkkel tologatjuk a kinagyított képet.

További újdonságok

Egy dologról még nem esett szó, annyira belefeledkeztünk az élőképbe, hogy a hagyományos fotózás a háttérbe került.
Még egy fontos újítás került bele a 650D-be. Ez pedig a zárszerkezet. Az eddigi 3.7 kép/mp helyett 5 képet tud exponálni sorozat módban, de számomra nem is a több kép az üdvözítő, hanem, hogy a zár hangja megkomolyodott. A nyivákoló hang helyett egy kellemes, félprofi jellegű exponáló hangot hallhatunk.
A két új funkció a tárcsán egyébként ennek is köszönhető, mert a 3, illetve a 4 fotót gyors sorozatban kell elkészíteni ahhoz, hogy megfelelő eredményt kapjunk.

Összegezve

Pozitívumok

• Jó fogású, formás váz
• Jó kezelhetőség
• Gyors, folyamatos autofókusz
• Praktikus érintőképernyő
• 5kép/mp sorozatfelvétel
• Kellemes expozíció hang
• Megnövelt ISO teljesítmény

Negatívumok

• Az LCD oldalra kihajtva beleakad a nyakpántba
• Nagy kezűeknek kényelmetlen

Tesztfotók

Érintőképernyő használat közben

Canon EOS 650D vélemények

Cikk dátuma: 2012-07-04
Utolsó módosítás: 2012-07-06 16:18:20 (r27)