Mintegy öt hónappal a 450D megjelenése után a Canon bejelentette következo modelljét, mely az 1000D nevet viseli. Ezt a kamerát - melyet típusszáma alapján nehéz lenne besorolni - a 400D utódjának szánta a gyártó.

Tudása és paraméterei alapján a 400D és a 450D közé tehető. Bizonyos tekintetben a 400D javított változata, de több olyan újítást is tartalmaz, ami már a 450D-ben is megtalálható (Pl. a Digic III processzor), viszont egyes paraméterekben, mint pl. a TFT kijelző mérete, a 400D-hez áll közelebb. Ezen kívül kihagytak néhány olyan dolgot a gépből, ami ugyan nem létszükséglet, de nem árt, ha benne van. Ezek valószínűleg a kedvezőbb piaci árfekvés áldozatai lettek…

Első ránézésre azt hihetnénk, hogy egy 450D klónnal van dolgunk, de ha egymás mellé tesszük a két típust, akkor találhatunk 1-2 apró különbséget.
(A gyártó adatai szerint néhány mm-es eltérés van a váz méreteinél a 400D és 450D-hez képest.)
A kijelző nagyságáról már tettünk említést. A 2.5 colos TFT kapott egy nagy ablakot fekete kerettel, benne alul egy Canon felirattal, így nem tűnik fel igazán a kisebb méret. A képernyő felbontása továbbra is 230.000 képpont.

Az összes kezelő gomb helyzete és funkciója is maradt.

A memória kártya nyílás és a gumi ajtó a túloldalon, ami a videó csatlakozó, kioldózsinór és USB csatlakozókat fedi, szintén nem változott.

Ha kézbe fogjuk, a markolatnál elöl lesz egy kis hiányérzetünk, ugyanis a gumírozást elhagyták róla, így a műanyag váz még inkább plasztikus hatást kelt.
Hátul a hüvelykujj alatti résznél ugyan ez a helyzet.
Nagyobb kézben továbbra is kicsinek tűnhet a gép, de egy compact fényképező használata után ez sem teljesen igaz, illetve a külön beszerezhető függőleges markolat felszerelésével meg is szűnhet ez az érzésünk.

Két funkció hiányát fedezhetjük fel még, ami kívülről észrevehető: az egyik a kereső alatti szenzor, ami a képernyő kikapcsolására hivatott, amikor a szemünkhöz tartjuk a gépet, (így tehát nem kapcsol ki), a másik pedig az infra távirányító vevője a markolaton. Ez magyarul azt jelenti, hogy ne is próbálkozzunk távirányítani gépünket ilyen módon, mert nem építették be ezt a funkciót.
Ha jól belegondolunk, ez a két funkció nem létszükséglet. Az infra elég speciális, kell hozzá vennünk egy távirányítót, a kijelző kikapcsolása pedig minimális energiatakarékosságot jelent, mert amikor a szemünkhöz tartjuk a gépet és komponálás közben élesítünk, akkor automatikusan lekapcsol a képernyő.

Nézzük, mi van beljebb. A 400D-ből megismert 10 megapixeles CMOS az új Digic III processzorral dolgozik együtt.
Az élességállításról 7 pontos autófókusz rendszer gondoskodik, ami kettővel kevesebb ugyan, mint az elődnél, de ennek gyakorlati jentősége a célközönség szempontjából elhanyagolható.
A fénymérési módok közül a spot fénymérést ne keressük, de ennek hiánya sem valószínű, hogy gondot okoz, hiszen ez a funkció korábban sem volt jellemző az amatőr kategóriára.

A már ismert Live View, azaz az élőkép funkció viszont beépítésre került. Ez a korábbi compact gép tulajdonosoknak, illetve a kijelzőn való komponáláshoz szokott fotósoknak jó hír, viszont ha valaki tükörreflexes gépre vált, előbb-utóbb ráébred az átnézeti kereső használatának szépségeire. Ettől függetlenül a Live View korszakalkotó fejlesztés, aminek előnyeit több helyzetben is kihasználhatjuk. (túl alacsony vagy túl magas szög, stúdió munka, stb.)

Mint ahogy a 450D-nél, fotóinkat itt is SD/SDHC kártyákra rögzíthetjük. Úgy tűnik, hogy ebben a kategóriában a Canon megmarad az SD foglalatnál. Felsőbb kategóriában a 40D óta nem jött ki gép, de elképzelhető, hogy ott megmarad a CF, illetve a CF-SD hibrid. (1D, 1Ds utódai?)

Az áramellátást, mint a 450D-nél, itt is az új LP-E5 típusú 1080 mAh-s akkumulátor biztosítja, amellyel akár 500 kép is készíthető a gyártó szerint.

A menü-be belépve gyakorlatilag ugyan azt látjuk, mint a 450D esetében. Majdnem minden paraméter és opció megegyezik, kivétel a képméret beállítás, ami jelen esetben csak 10 Mpixel-ig lehetséges. Szerencsére a magyar nyelvet most sem hagyták ki a választható nyelvek közül.

A gép ki- és bekapcsoláskor automatikus érzékelő tisztítást végez, amit a menü-ből ki is tudunk kapcsolni, illetve manuálisan is elvégezhetjük.

A 400D-től kezdve az információs LCD-t a fejlesztők lehagyták erről a kategóriáról, így minden expozíciós adat a hátsó képernyőn kerül kijelzésre. A zár- és rekeszérték, ISO, fénymérési mód, képméret, készíthető képek száma, akku töltés állapot stb. Ez sem változott a 450D-hez képest, illetve továbbra is négyféle kijelző stílus közül választhatunk.

Exponáláskor a korábbi típusokból már ismert, kissé vijjogó zárhangot hallhatjuk. Az auto fókusz itt is gyors és pontos, jól dolgozik az új típusú kit objektív is. Ha sorozatot szeretnénk készíteni, azt 3 kép/mp sebességgel tehetjük meg, ami fél képpel elmarad a 450D-hez képest, viszont megegyezik a 400D sebességével. Valószínűleg a különbséget nem igazán érzékelnénk.

A Canon legújabb, amatőröknek szánt gépe a hiányosságai ellenére is nagy sikerre számíthat, amennyiben az ára a 450D-hez és a konkurencia hasonló kategóriájú gépeihez képest kedvezően alakul.