Beszámoló - Bor, mámor, Budapest - OM System fotós workshop

Az OM System workshop interjúja már Budapesten készült, ráadásul közönség előtt. Leszámítva a részvevőket, ez a másik verzió, amikor leülünk valahol, és beszélgetünk egy adott témában az interjúalannyal, majd stúdióban készítünk egy portrésorozatot. Ebben az esetben Lauráról tudtam, hogy szokott emberek előtt szerepelni, beszélni, jó kommunikációs képességei vannak, hiszen a borkóstolás nem merül ki abban, hogy kitöltesz egy pohár bort valakinek. Idegenekkel beszélgetsz a borkészítésről, az adott borról a palackban, minden kortyhoz tartozik egy érdekes történet is. Ettől függetlenül nem kértem keveset tőle, hiszen a beszélgetés után a fotózáson én és még húsz másik résztvevő is őt fotózta egyszerre. A sorrend nem volt véletlen. Először interjú, utána beszélgetés. Ezt szinte mindenkivel így szoktam csinálni. Vannak kivételek, ha a helyzet úgy hozza, de jobb szeretem, ha először beszélgetünk egyet, és csak utána fotózunk. A fotózás kényes ügy, és nem is tartom magam portréfotósnak, csak egyike azoknak a témáknak, amiket néha érintek. A magazinok szeretik, ha életképeket készítek, és én is, mert ott nincsenek pózok, nincsenek kéztartások, tekintetek, csak őszinte pillanatok vannak, ahogyan például egy borász otthonosan megérinti a szőlőjét. A stúdióban történő portréfotózásban meg kell találni az alany személyiségét, stílusát, nem kérni olyat tőle, ami idegen számára, mégis instruálni őt, hiszen nem mozog gyakorlatiasan a szituációban. Laura egy huszonkilenc éves, fiatal borász, aki nőként komoly pozíciókat tölt be, mind a családi vállalkozásban, mind az egyetemen, tanársegédként, valamint a laborban, kutatóként. A hétköznapi életben szeret lazán, de nőiesen öltözködni, tudat alatt vagy tudatosan formálni a saját borairól alkotott első véleményt, amely a fiatalosságra és az üdeségre mutat rá. Ez volt a kiinduló koncepcióm. A Studio Lightroom egyik termének sarkában azonnal megláttam őt és a szakmájának a nemességét (még a terepszemlén, két héttel az esemény előtt). A borkészítés egyszerre elegáns és stílusos, főleg, ha őt veszem alapul a korából kifolyólag. Abban a sarokban a robosztus tükör és a mintás, pezsgőszínű szófa a nemességet jelenítette meg, míg Laura önmagát adta hozzá, fiatalos, laza stílusával. Nem volt sem túl komoly, sem túl komolytalan.

A felszerelésem a fotózáson: OM System OM-1 kamera, leginkább egy 75mm f1.8 és egy 45mm f1.2 lencse, de szerepet kapott néhány teljes alakos kép esetében a 12-40mm f2.8 objektívem is. A természetes fény jobb oldalról szűrődött be, és lévén, hogy 11:00-14:00 között dolgoztunk a stúdióban, sok fény érkezett a helyiségbe.

Egy stúdiófotózáshoz már moodboardot szoktam készíteni, pózokat, kéztartásokat gyűjtök, sőt, ruhákban is igyekszem irányt mutatni. Ezek mindegyike csak az első lépés, mindent az alany személyiségéhez igazítok. Ezért ezek a képek pusztán inspirációk, nem lemásolandó fotók. De segítenek fantáziálni, előre ötletelni. A végeredmény végül öt szerkesztett fotó lett, valamint néhány werket is fényképeztem a sminkelés alatt, amely közül egy számomra felér egy portréval is (a fekete-fehér lesz az). A teljes fotósorozatot az interjú olvasása közben láthatod.

Az interjú és a fotózás után, Laurával kiválasztottunk egy nyers képet, amelyet a helyszínen szerkesztettem meg, a Lightroom és a Photoshop programok segítségével. Ez volt az első olyan workshop, ahol az utómunka folyamatomba is bepillantást engedtem. Izgalmas kihívás volt számomra, remélem, ha ott voltál, el tudtál sajátítani olyan lépést, amelyet azelőtt nem használtál.

Végezetül, mielőtt az interjúra és a fotósorozatra kerülne a sor, a teljesség igénye nélkül, mivel minden interjú és fotózás más, sőt, együtt a kettőt kevesen csinálják egyszerre, számokkal is megmutatom, hány óra alatt készül el egy cikk egy magazinnak a valóságban:
Az interjúra való felkészülés: 1-2 óra
A fotózás koncepciója és a helyszínbejárás (erre a konkrét fotózásra gondolok most): 4-5 óra
Az interjú felvétele: 30 perc (általában 60 perc szokott lenni, a Nők Lapja interjú 90 perc is megvolt)
Az interjú visszagépelése és szövegformázás: 4-5 óra
Fotózás: 30 perc
Utómunka: 3-4 óra
Tehát megközelítően egy komplex anyag elkészítése, ha nem utazom másik városba, hanem Budapesten találkozunk, 15-18 munkaórát vesz igénybe. Ha utazom és sokkal több időt töltünk a fotózással is, mert helyszínről-helyszínre járunk (a Nők Lapja fotózásnak négy helyszíne volt), a munkaóra a háromszorosa is lehet. Ezt pusztán érdekességből írtam le, mert talán az olvasó bele sem gondol, hogy amit ő 5-10 perc alatt elolvas, az sokszor egy hétig készül. Ami “egyszerre szórakozás és feltöltődés” számomra. Talán ezért is szeretek annyira Laurával beszélgetni. Mert ahogyan ő érez a borai iránt, én úgy tekintek a cikkeimre. Mindkettőhöz időre van szükség és gondoskodásra. És valahol passzol is a kettő egymáshoz, nem? Egy finom pohár borral a kézben elolvasni egy cikket. Tetszik a gondolat, hogy lesz, aki talán így tesz majd a következő percekben.

"Egy korty magamból"
Interjú Varga Laura borásszal

Bor, mámor, Provence. Az egyik legszebb film, amit valaha láttam. Andalító dallamok, aranyszínű naplementék, végeláthatatlan szőlő, amelynek katonás tőkéi egy chateau ablakai előtt terülnek el. A pincében az előző szüret termései sorakoznak, amelyekből jó néhány palack el is fogy azokon a balzsamos estéken, amikor a borászok közösen ünneplik az élet mámoros szépségét. A valóság természetesen azért más. Gyerekkortól beletanulni a borkészítés mesterségébe nehéz, saját bort készíteni még annál is nehezebb. Varga Laura borász történetében viszont egyszerre mutatkozik meg a valóság és a film ihlette fantázia.

Mit jelent számodra a borkészítés?

A mindent. A kikapcsolódást, az alkotást, minden benne van, ami én vagyok, amit szeretnék megmutatni a világnak. Nyilván ahogyan változol, úgy változnak a boraid is. Egy folyamatosan megújuló életcél, ha úgy tetszik, minden életszakaszodban tudsz adni egy kortyot magadból az embereknek. Egyszerre szórakozás és feltöltődés.

Idén leszel harminc éves, de nemcsak készíted a bort, hanem már tanítod is a borkészítés folyamatát. Mikor jelent meg az első borod?

Tíz évvel ezelőtt, akkor próbálkoztam először. A borkészítés nem könnyű folyamat, van, hogy több mint egy évig tart. Sok türelem kell hozzá. Elsőre nem sikerült, amit elképzeltem, sokszor kellett újrakezdenem. De ha az elsőnél feladtam volna, soha nem készítek saját bort. Akkor voltam tizenkilenc éves. Szembementem anya ötvenegy évnyi tapasztalatával, próbált volna segíteni, irányítani, hogy megtaláljam a helyes utat, de én egyedül akartam csinálni mindent. Azt gondoltam, hogy majd én jobban fogom tudni. Nem így lett. Majdnem az összes palack megvan még, nem borhibás, díjazták is versenyen, de nem lett olyan, amire első boromként szerettem volna tekinteni.

Bár a borászok borkészítési átlagéletkoráról nincsenek feljegyzett információim, azért meg merem tippelni, hogy finoman fogalmazva is, nem semmi, amit ilyen fiatalon eddig elértél.

Nagyon örülök, ha így látod, mert én mindig attól féltem, hogy elkéstem, hogy már többet kellett volna letennem az asztalra. Persze azt is tudom, hogy egyedül nem ment volna. Anya biztosította,

hogy tanulhassak az egyetemen, hogy mellette borkóstolókra járjak és fejlődjek. Ezért nagyon hálás vagyok neki, nem csak én, a testvérem is, Alíz, aki szintén szakmabeli. Bár, azt meg kell említenem, anya nagyon nem akarta, hogy borász legyek.

Miért?

Nem akarta, hogy kötelezőnek érezzem továbbvinni a családi vállalkozást. Azt szerette volna, hogy számomra a borászkodás hobbi legyen, és mellette egy teljesen más szakmát tanuljak ki.

Ha tizenkilenc éves voltál, amikor az első boroddal próbálkoztál, már komolyabban ismerned kellett a folyamatot. Mikor döntöttél anyukád dacára mégis úgy, hogy borász leszel?

Alízzal nagyon szerettünk ott lenni az analitikai laborunkban, ismerkedni azzal a sok eszközzel és a borászok között nyüzsögni. Sok olyan borásszal dolgozom együtt azóta, akik láttak akkor kislányként a laborban. Ötödikes voltam az iskolában, amikor először volt kémia órám. Nagyon élveztem, hogy azt csinálhattam az iskolában, amit otthon, kémcsövekkel, pipettákkal játszhattam. Kémiából mindig ötös voltam. Később a gimnáziumot már célzottan választottam ki, ahol erős volt a kémia és biológia oktatás. A biológia tanáromnak nagyon sokat köszönhetek, aki támogatott a céljaim elérésében. Az egyetemi jelentkezésem utolsó napján anya még mindig azt kérdezte, biztosan ne írjunk-e be másik szakot? De amikor látta, hogy engem tényleg a borkészítés tesz boldoggá, onnantól örült a döntésemnek. Attól kezdve már úgy tekintett a családi vállalkozásra, ha egyszer ő abbahagyja, mi fogjuk továbbvinni azt Alízzal.

Hogyan ítélnéd meg a nők helyzetét a borász szakmában?

Már az egyetemen is fele-fele volt a fiúk és a lányok aránya, amikor tanultam. Én azt látom, hogy a nők egyre több lehetőséget kapnak. Tokaj-Hegyalján sok női borász van, összefognak a közös cél érdekében, segítik egymás munkáját.

Pedig pont egy olyan hivatásnak gondolná az ember a borkészítést, ahol az eladás miatt versengés van a konkurensek között.

Tegnap államvizsgáztattam, és azt kérdeztem az egyik hallgatótól, mit gondol arról, hogyan tudnának a borászok jobban összefogni? Mi, Alízzal gyerekkorunktól kezdve azt láttuk, ahogyan anya támogatta a többi borászt. A saját laborjában azon dolgozott, hogy más borászoknak is jó legyen a bora. Ha anyának és egy másik borásznak is volt ezer-ezer palackja, ő a másikét próbálta meg először eladni, mert a másik jobban rá volt szorulva a segítségre, mint ő. Persze azért van rivalizálás is, de mi inkább ezt tapasztaltuk gyerekként. Mi soha nem vettünk el semmit mástól, és ezt akarom továbbvinni én is. Nincs annyi borom, hogy másokkal versenyezzek, ahogyan a beszélgetésünk elején már említettem, én akkor tudom beleadni önmagamat a borkészítésbe, ha nem főállásban csinálom. Ezt a gondolkodást anyától tanultam, ő sem volt soha törtető típus.

Mostmár érintőlegesen volt szó saját borról, államvizsgáztatásról, kóstoltatásról, úgyhogy adja magát a kérdés. Mit is csinálsz most pontosan?

Jelenleg egy kutatóintézetben dolgozom borász kutatóként, és ezzel párhuzamosan bekerültem a Tokaj-Hegyalja Egyetemre tanársegédként. Emellett a doktori disszertációmat írom a Magyar Agrár és Élettudományi Egyetemen, valamint borkészítéssel foglalkozom Tokaj-Hegyalján. Az első önálló borom 2017 januárjában készült el, a 2016-os szüretkor. Akkor még egyetemista voltam, szakmai gyakorlatomat töltöttem egy 50 hektáros nagy borászatnál. De az első igazi borom 2019-ben készült el, egy száraz furmint, erre már büszke vagyok. Azóta már egy új évjárat is van belőle, a gasztronómiában szeretném elhelyezni, és évente új sorozatot készíteni belőle. Természetesen nem lesz minden évben ugyanolyan minden bor, de a készítés elve változatlan marad.

Említetted már, hogy sok türelem kell a borkészítéshez. De ebből az is következik, hogy mindenki, aki borászkodásra adja a fejét alapvetően türelmes típus?

Én például nem vagyok türelmes ember, ezért is készítek fiatalos borokat, mert szeretem gyorsan látni, hogy mi lesz a végeredmény. Viszont, ma már türelmesebbnek gondolom magam, mint mondjuk három évvel ezelőtt. Ha majd aszúkat fogok készíteni, addigra már olyan türelmes leszek, hogy öt-hat év semmiségnek fog tűnni, egy szempillantásnak.

Amikor 2021-ben sétáltunk a szőlőben, elmesélted, miért olyan különleges a tokaji aszú, miért járnak a csodájára a világ minden tájáról. Talán az olvasók közül sem tudja mindenki, miért Tokaj az aszúkészítés bölcsője.

Az aszúsodás egyedül Tokaj-Hegyalján lehetséges. A Botrytis cinerea gomba ugyan minden borvidéken megtalálható, de mindenhol káros a szőlőszemekre. Ausztriában is próbálkoznak vele, ott is képes betöppedni a bogyó, de nagyon kicsi a mennyiség, és a klíma sem megfelelő a végeredmény eléréséhez, hogy aszút készítsenek belőle. Nálunk különleges adottságok vannak, a folyók, a hegyek, a klíma, a pára. Fontos a csapadék mennyisége, a napsütéses órák száma, hogy mikor jön a hideg, a fagy, ezek mind-mind befolyásolják a gombafertőzést, de itt pozitív irányba. Ez a gomba olyan jól érzi magát nálunk, hogy nem teszi tönkre a szőlőszemet, hanem aszú lesz belőle. Vannak olyan évjáratok, amikor sokkal nagyobb az aszúsodás mértéke, van, amikor sok az aszú, de nem olyan a bel tartalma. Ezt nem tudjuk befolyásolni, de vannak olyan klónok, amelyek jobban vagy éppen kevésbé aszúsodnak, kevésbé fogékonyak a gombára. Ebből készül most a doktorim, ezért erről órákig tudnék most mesélni neked. A kutatóintézetben segítünk a termelőknek, hogy egy adott talajra milyen szőlőt telepítsen, ha éppen kevésbé rothadékony szőlőt szeretne. Mindenkin nagy a felelősség, komoly döntéseket kell jókor meghozni, mert elég egyetlen jégeső, és a munka nagy része elvész.

Most hogyan kell elképzelni az Emerencia Selection családi borászatot? Ki mivel foglalkozik?

Nálunk anya képviseli a hagyományt, Alíz és én pedig az új vonalat. Persze, egyszer mi is szeretnénk az aszúkészítéssel foglakozni. Most is ott vagyunk a folyamatnál, segítünk a készítésben, de ez még közös ügy. A saját borainkat saját stílusban képzeljük el, új ötleteket, megjelenést igyekszünk kitalálni, fejleszteni. Ha borkóstolóról van szó, az Emerencia Selection képvisel mindannyiunkat, anyát a hagyományos borainkkal, és minket az új, fiatalosabb vonallal.

Czank Lívia