Beszámoló - Egy hattyú a mandulafák között

És itt kezdődik az én történetem.

A fotós workshopot megelőző napokban hűvös, szeles idő volt, egy-egy éjszakára újra visszatértek a mínuszok. Két nappal a rendezvény előtt elmentem megnézni a Lengyel sétány cseresznyefáit. Az apró rózsaszín virágok helyett barna csupasz ágakat találtam. Pánikolni nem maradt idő, hamar keresni kellett egy új helyszínt. Emlékeztem egy másik, cseresznyefákkal övezett kis térre a Millenárison, ahol ugyan nem rózsaszín, hanem fehérek a fák, de adott némi reményt a gondolat. Nem sokáig. Azok is elfagytak. Már éppen azon voltam, hogy kénytelen leszek a virágokat és a tavaszi hangulatot elfelejteni, amikor egy kis beugróra lettem figyelmes a Millenáris park bejárata mellett. Több fehér virágú fa egymás mellett és mögött. Nem cseresznye, hanem mandula. Viszont szépek voltak, nem elfagyott kórók. Visszatért a remény. Néhány tesztfotó után, még kissé kételkedve, de bízni kezdtem benne, hogy találtam egy olyan helyszínt, amely lehetőséget ad megközelíteni az alapötletemet. Ez volt pénteken.

Szombaton egyre nagyobb lett a valószínűsége, hogy vasárnap délután, a workshop időpontjában esni fog. Mivel nem vagyok jós -pedig néha nagyon jó lenne-, csak bízhattam abban, hogy nem lesz igaz az előrejelzés. Nemcsak a fotózás időpontjában nem eshetett, hanem előtte sem, mivel sem a ruha, sem a balerina spicc-cipője nem vizes fűhöz lett kitalálva. A ruha egy egyedi Elysian darab, amelyet a tervezőtől, Bódis Boglárkától kaptam kölcsön a fotózásra. Egy spicc-cipő pedig fényes, púderszínű szatén felülettel van borítva, amiből soha nem jön ki a vizes fű zöld színe. Izgalom tehát bőven akadt.

Egy szabadtéri helyszín kiválasztása az időjárás miatt mindig kényes téma. Ugyanakkor megéri próbálkozni, mert ha sikerül, a végeredmény kárpótolhat a stresszes előkészületek után. Természetesen, itt nemcsak rólam volt szó és nem is egy megrendelésről, hanem a 220volt által rendezett fotós workshopról, amely húsz ember vasárnapi programját jelentette. Ezért is izgultam annyira, mert nem szerettem volna csalódást okozni senkinek. Úgyhogy egy, kissé álmatlan éjszaka és sok-sok B terv kigondolása után elérkezett a workshop napja. Még egyetlen szentimentális megjegyzés a konkrét beszámoló előtt. Ez volt az első olyan workshopom, ahol nem olyan képeket mutattam be, amelyek már készen voltak, hanem én is ténylegesen a helyszínen készítettem el a sorozatot, mindezt úgy, hogy közben instruáltam a mögöttem szintén fényképezőgéppel állókat is. Ez már önmagában elég lett volna az izgalomra, hiszen, ha valaki egy kicsit is tudja, mennyi mindenre kell odafigyelni csak a fényképezőgép beállításainál, megérti, milyen nehéz lehet közben beszélni minderről úgy, hogy érthető és eredményes legyen a többiek munkája is. Szóval, én úgy terveztem, hogy összesen ezért fogok izgulni, minden más pluszban jött még rá erre.

De minden jó, ha jó a vége. Úgy tűnt, az időjárás megkegyelmezett a fotózásnak. Sütött a nap, volt egy kis szél is, utóbbi a ruha miatt nekem nagyon tetszett. Egy összetett, tíz képből álló sorozatot találtam ki, amely nem pusztán a balerina mozdulatait mutatja majd be, hanem egy történetet mesél el a helyszínnel, a ruhával és a balerinával együtt. Ez a vállalkozásom több fotós témát és több beállítás lehetőségét vonta maga után, de én úgy tekintettem erre, mint remek tanulási lehetőségre annak, aki egy órán belül szeretne minél többet gyakorolni. Megnevezve: portré, dinamikus táncmozdulat, pillanat- és hangulatképek, makro virágfotózás.
Ehhez a sorozathoz olyan modellt kellett választanom, akiben maradéktalanul megbízom. Szerencsére az előző években sok kiváló balettművésszel dolgozhattam együtt. 2016-2020 között két könyvet írtam és fotóztam a balett témájában. Az első kötet A függöny mögött - A balett titkos világa a Magyar Állami Operaház művészeiről szólt. Itt ismerkedtem meg Nika Crnic balerinával. Egy évet töltöttem a táncosokkal a színház kulisszájában, akik sokat meséltek nekem a mindennapjaikról, a küzdelmeikről és az örömeikről egyaránt. Nika az egyik interjúban azt mondta, hogy gyerekként csak arról álmodott, balerina lesz. Ma viszont már a színpadon élheti meg az álmát. Egy igazi álmot, ami csak keveseknek adatik meg. Ezt a hozzáállást és alázatot lehetett tőle látni nap mint nap a balettrúd mellett és az előadások közben.

Nika A hattyúk tava előadásáról érkezett a fotózásra. Kértem tőle, hogy ne mossa le a sminket és a kontyát is hagyja meg, mert szépen fog harmonizálni a képeken a ruhával együtt. Úgyhogy félig-meddig egy hattyút fotóztunk aznap.

Én a munkáim során egyedül dolgozom. A könyveim illusztrációit és a magazinoknak készített portrésorozataimat is olyan valós helyzetekben fotózom, ahol nincs mód derítőlapokra vagy épp vakura. Nem ragadom ki az alanyokat a saját környezetükből, munkájukból, így meg kellett tanulnom a lehetőségekhez mérten a legjobb képeket elkészíteni ezeknek a segédeszközöknek és asszisztenseknek a segítsége nélkül. Erre csak úgy volt mód, hogy olyan technikai felszerelés legyen a kezemben, amelyben csukott szemmel megbízom. Számomra ez az Olympus márka, mai nevén OM-System.

A technikai felszerelésem egy Om System OM-1 és egy Olympus Pen-F vázból, valamint három objektívből áll:
OM System M.Zuiko Digital 12-40mm F1:2.8 II PRO
Olympus M.Zuiko Digital ED 60mm F1:2.8
Olympus M.Zuiko Digital ED 75mm F1:1.8

Dinamikus táncmozdulatok

Az első blokkban arra kértem Nikát, csináljunk néhány teljes alakos fotót, ahol különböző balett pózokat mutat be nekünk. Ezekhez a képekhez kétféle megoldást kínál a rendszer. Én szeretek mindent manuálisan beállítani a gépemen, ebben az esetben az OM-1 vázat használtam a 12-40 mm F1:2.8 objektívvel. A dinamikus mozdulatoknál -és mert a szél is fújt-, a záridő a legfontosabb tényező. A záridőhöz alakítottam a rekeszértéket és az ISO-t. Az OM-1 lehetőséget kínál arra, hogy a fénymérő meg is mutassa a kijelzőn, hogyan fog majd kinézni a képem, ha helyesen exponálok, esetleg, ha elrontottam valamit. Utóbbi kijelentésemet azért annyiban árnyalnám, hogy én például szeretem a képeimet egy kicsit alulexponálni az utómunka megkönnyítése miatt. De olyan is előfordul, hogy pont egy kicsivel több fényt szeretek látni a fotón, például a makro virágok esetében. Fontos, és a workshopon is többször kihangsúlyoztam, hogy az alapok elsajátítása után egyéni preferencia kérdése, hogyan álmodja meg a fotós az adott képet vagy sorozatot. A manuális beállítás mellett a záridő előválasztási mód segít abban, hogy a záridő helyes értékének megadásán túl minden mást a gép állítson be a fotós helyett. További segítség lehet sorozatfelvétel készítése is, hogy elkerüljük az esetleges bemozdulásokat. Amikor mindenki készen állt, Nika gyönyörű balett mozdulatokkal kápráztatott el minket. Ezeket a pózokat előre megbeszéltem vele, hogy minél változatosabb tudjon lenni a workshopon jelenlévőknek. Az én ötletem viszont az volt, hogy a sorozatomban minél kevesebb ‘tipikus’ balettmozdulat szerepeljen, csak érzékeltetni szerettem volna egy-két kép erejéig a táncot. A ruha esése és Nika finom kéz- és lábmozgása szerintem hozta a várt eredményt.

OM-1, Olympus M.12-40mm, F2.8, 1/1000, ISO400

Pillanat- és hangulatképek

A workshop második részében szerettem volna olyan pillanatokat megörökíteni, amelyek kifejezik a fotózás hangulatát. A részletfotók szólhattak a kézről, a spicc-cipőről, a ruháról, egy mozdulatból kikapott darabkáról, bármiről. Ebben az esetben a záridő mellett már a rekeszérték is ideális megoldás volt. Ha van tökéletes párosítás, akkor az szerintem az OM-1 váz a 75mm F1:1.8 objektívvel. Bombabiztos. Tökéletes mélységélesség érhető el a fotón, amelyre azért van szükség, mert csak az adott kis részletet szeretném megmutatni a képen. Így a workshop résztvevőit is arra ösztönöztem, próbálják ki saját felszerelésükből a feladatra legjobbnak megítélt objektívet úgy, hogy addig nyitják a rekeszt, amíg a legszebb mélységélességet nem látják a kijelzőn. Persze, ez is stílus és elképzelés kérdése. Én szeretek mindent elmosni a háttérben, és ha van rá mód -ahogyan mindjárt lesz is-, a fotó előterében is. Volt, amelyik képhez még a 12-40 mm F1:2.8 objektívet is használtam, például, amikor még elég nagy részletet, a ruhát és egy kezet is szerettem volna belevinni a fotóba, de összességében a 75mm F1:1.8 objektívvel dolgoztam. Szerintem akkor izgalmas egy sorozat, ha van színes és fekete-fehér fotó is benne. Itt több olyan lehetőség is adódott, ahol a résztvevők eldönthették, melyikre esik a választásuk. Szerintem ebben mindenkinek más volt az elképzelése, és ez így is volt jól.

OM-1, Olympus M.12-40mm, F2.8, 1/1000, ISO400

Portré

A portréhoz változatlanul a 75mm F:1.8 objektívvel dolgoztam. A fényereje miatt is ideális választás volt az adott napszakban. Itt már ugyanis 18 óra magasságában jártunk. Én akkor még nem sejtettem, mi készülődik a háttérben, de voltak, akik már felpillantottak a kamerájuk mögül. A portréknál tudtam megmutatni azt, hogyan lehet 3D hatást elérni a képeken. Gyönyörű, ha a kép előterében és hátterében is finoman elmosódnak a részletek, jelen esetben a fehér mandulafák virágai. Érdemes minél többször alkalmazni, ha van rá mód. A legfontosabb az volt, hogy nyissuk a rekeszt, azáltal lehetett elmosódást elérni a fotókon.

Om-1, Olympus M. 75mm F1.8, F2.0, 1/1000, ISO400

Makro virágfotózás

Elérkezett a workshop utolsó része, a makro virágfotózás. 2022 óta foglalkozom makro fotózással is, a legkedvesebb témáim egyike lett. Egy ilyen tavaszi sorozat elkészítéséhez kihagyhatatlan volt megmutatni közelről a természetet is. Plusz hálám jeléül, amiért a mandulafák megmentették a workshopot. A makro fotózáshoz egy M. Zuiko Premium objektívet használok, a 60mm F:2.8-at. Ez egy közép árkategóriás objektív, ha valaki szeretne elmélyedni a makro fotózásban, ezzel az objektívvel kezdenék. Nem csak makro képekhez, portréhoz is ideális választás. A virágfotózáshoz idő kell, hogy megtaláljuk a legszebb fényeket és elrendezést, kitaláljuk a mélységélességet és a többi szükséges beállítást. Erre már nem jutott idő. Kiderült, hogy nem a naplemente okozza a fények hiányát, hanem egy hatalmas viharfelhő, amely felénk közelít. A szemerkélő eső arra kényszerített minket, hogy befejezzük a fotózást, és biztonságosabb helyre húzódjunk. Sajnáltam, hogy nem maradt több idő a virágokkal foglalkozni, de így is remélem, hogy néhány jó kép mindenki kamerájában született.

Om-1, Olympus M.60mm F2.8, F2.8, 1/3 200, ISO400

A workshop itt azért még nem ért véget. A számításaink jók voltak, amire beértünk egy közeli kávézóba, ömleni kezdett az eső. A fedett helyiség viszont lehetőséget adott még egy rövid kérdezz-felelekre, és valaki, nagy örömömre, előhúzott a táskájából egy Függöny mögött - A balett titkos világa könyvet is, hogy dedikáljam neki. Megmutattam a könyvben szereplő képeket, Nikáról is persze, és sztorizgattunk egy kicsit a balettról és a kulisszafotózásról.
Ígéretemhez híven tíz fotót választottam ki a sorozathoz. Montázsokban képzeltem el a részleteket, a portrékat és a makro fotókat, színesben és fekete-fehérben vegyesen. Az utómunkát szeretem Lightroomban és Photoshopban végezni. Ebben az esetben adtam egy alapot Lightroomban a nyers képeknek, Develop módban a Colort Artistic 3-ra állítottam, majd elkezdtem a szerkesztést. Ugyan nem rózsaszín, és nem is annyira tavaszias, de mégis különleges lett számomra ez a fotósorozat. Kiderült, hogy néha a B terv jobb is lehet, mint az eredeti. :-)

Írta: Czank Lívia