Mivel párhuzamosan nem igazán tudtam tesztelni a tévéket, egyenként néztem meg ugyanolyan szempontok szerint mindet. Még így is más és más jó, illetve rossz tulajdonságot találtam a képükben, illetve a jelfeldolgozásukban (azaz, hogy milyen szépen jeleníti meg a PC képét). A tévék kezelése menüből áttekinthető és értelemszerű, viszont elsőre nem egyértelmű, mikor melyik menüpont van letiltva. Ennek ellenére nem érdemes elátkozni már az első bekapcsoláskor, egy kis próbálgatás után már rá lehet jönni, mi mikor aktív, és szépen beállíthatjuk a PC-t a tévé valamelyik (vagy analóg, vagy HDMI) bemenetére.

32R81, 37-S81

Mivel a tesztünket túlságosan elaprózná, a különbségeket pedig elsikkasztaná, a négy különböző méretű készüléket nem külön-külön, hanem egymáshoz képest teszteltük, véleményeztük. Bár egyidejűleg képet mindegyikre kitenni nem tudtunk, nekiestünk azért mindegyiknek, jól kibontottuk, és egymáshoz pakoltuk őket.

A 32 hüvelykes (82 cm-es) a tesztünkben szereplő legkisebb készülék, viszont a legnagyobb olyan, aminél a gyártó - monitoraihoz hasonlóan - (még) fektetett csomagolást alkalmaz. Képminőségben és az általános benyomásban a kis méretek, azaz a 32-es és a 37-es tévék egyébként egészen közel álltak egymáshoz. Külső kialakításukban, bemeneteikben is megegyeznek, annyi különbséggel, hogy a 32R81-nek érintőgombos, a 37S81-nek pedig nyomógombos vezérlése volt a ház oldalán.

Érdekes, hogy az exkluzívabb készülékek (a 46M86 és a 40F86) már nem matt, hanem fényes képernyőfelületet kaptak.

Menük

A menü végignézegetését a 32-es készüléknél kezdtem. Idő kell, míg belejön az ember, hogy melyik bemenet esetén milyen beállítási lehetőségek élnek, de meg lehet szokni. Az angol menüben "Coarse/fine", a magyarban "Durva/finom"-nak nevezett pontokban a desktop pozícióját állíthatjuk be. Ez akkor nagyon jó, ha nem pixelpontos a megjelenített képünk. Előbbivel pár tíz, utóbbival egy pixeles léptékben mozgathatunk. Mindez egyébként csak az analóg D-Sub bemenet használatakor él, HDMI-nél le van tiltva.

Különböző letiltásokat találhattunk a gyári képprofil-beállításokban (Film, Kiemelt, Normál) is. A kékesebb "dinamikus"-nál a meleg1, meleg2, míg a meleg tónusú "Film"-nél a hideg (hideg1, hideg2) színsémák voltak letiltva. Ez kivételesen az összes készüléknél (így a legnagyobbaknál is) jellemző volt. A digitális zajcsökkentő, a DNIe, viszont a HDMI bemeneten volt csak aktív. A tévé-üzemmódban pedig aktívvá válik egy sor, addig vagy itt, vagy ott, vagy egyáltalán nem használható opció még a 32-es és a 37-es készülékeken is. A két legkisebb készüléken a legerőteljesebbek a korlátozások, bár a tévé- (és egyben a legalacsonyabb felbontású) mód szinte az összeset feloldja. Ez a letiltás viszont nincs meg a 40"-es csúcskészüléken, és a legnagyobb, 46 hüvelykesnél sem. Ott pl. lehet a HDMI-nél is élességet állítani (más kérdés, hogy nem érdemes).

DVI-HDMI átalakítás

Fontos tudnunk azonban, hogy tesztünkben nem "rendes" HDMI-s kártyát, csupán egy DVI-os videokártyát használtunk, mivel DVI bemenet nincs, így HDMI átalakítással. Egy DVI-os videokártya és egy átalakító segítségével lehet a legolcsóbban HD-videót nézni PC-vel, és ez az talán, ami a legtöbb PC-tulajdonosnál meg is található. Ebben az esetben viszont a tévé-kártya kommunikáció nem olyan (vagy szinte nincs is), mint a VGA-bemeneten, ahol (ennek köszönhetően) a Windows felbontás állító csúszkájának vége automatikusan a tévé legnagyobb felbontására tud beállni. "Rendes" HDMI-n (teljes vezérlésűn), mint amilyen például a HD-lejátszókon, vagy a játékkonzolokon (lásd xbox, a cikk alján) is van, azonnal beállt a kép a helyes pozícióba.

A DVI-HDMI átalakítós kép helyes kezelése viszont készülékenként változott. A 32-esnél pl. sehogy se akart beállni rendesen, ott inkább a D-Sub vált be, sőt, amott egészen jól be lehetett pozícionálni a képet, bár egy-egy helyen egy pixelsornyi kontúrél ("szellemkép") maradt ugyan, de ez csak karaktereknél lehetett észrevenni, képeknél, videóknál egyáltalán nem.

A 37-es már kevésbé volt kényes, a tévé (!) újraindítása után gyakorlatilag a Full-HD-ig az összes felbontást elfogadta, de szépen méretezve kirakni ez sem (a full-HD-t nyílván nem, de sajnos a többit, így az 1360×768-at, sem) tudta. Analóg PC-bemeneten viszont flottul beállt 1360×768-ra, ami már igen közel van a natív felbontáshoz (papíron 1366×768). Itt stimmeltek a pixelek és a valódi képpontok.

Kétségbeesett próbálkozásom, hogy fényképen keresztül láttatni próbáljam a képminőséget, úgy érzem kudarcba fulladt. Amit viszont megfigyelhetünk ezeken a képeken, az a készülékek (40R81, 40F86) közötti fényerő- és kontrasztkülönbség, ami persze szabad szemmel összehasonlíthatatlanul erősebb.

DVD-lejátszás komponensen és Scart-on

A tévéken található két legjobb (és talán legelterjedtebb) bemenet a DVD-lejátszók számára mindenképp a Scart és a komponens. Az előbbi azért nagyon jó, mert automatikusan átkapcsol a tévénk, ha ott jelet kap, így nem kell bíbelődni a forráscsatorna kikeresésével. Az utóbbi pedig azért, mert így jeleníthető meg a legjobb képminőségben az analóg videójel. Mindkét opció megfontolandó a bekötéskor, így az a legbölcsebb, ha mindkettőt bekötjük.

A teszt során használt Chili márkájú filléres dvd-készülékünk a következő kimeneti formátumokra volt képes a Scart-on: "progresszív komponens", "TV-RGB", "Interlace-YUV". A komponensen a középső - "TV-RGB" - forma nem volt használható (kiválasztásakor elfeketült a képernyő).

A komponensen a legélesebb, gyakorlatilag túlélesített képet a 46-os modell hozta, ami miatt aztán a 100 fokú élesítési skálán 15-re kellett visszavennem a képet. A 40-es, szokásához híven, újfent a legkiegyensúlyozottabb képfeldolgozási eredményt produkálta. Élesség úgy tűnt, rendben is volt, nem nagyon kellett azt külön állítani a menüben, de ami a legmeglepőbb volt számomra, hogy a váltott soros képet a 40-es tette át a legkevesebb sorvillódzással és vonal-lépcsőzetességgel. Vagyis a kép ferde vonalainak lépcsőzetessége, melyek a deinterlace miatt egyébként elég gyakoriak, itt alig voltak észrevehetőek.

A 37-es felkonvertált képe sajnos szintén egy klasszissal marad el a "két nagy" mögött. Az analóg tévéadásból felvett - nem kifejezetten jó minőségű - anyagot elég zajosan adta vissza, bár ha belenyúltam a zajcsökkentőbe és jobban felhúztam a kontrasztot, már jónak mondható képet kaptam, még akkor is, ha ez több képi információvesztéssel is jár. Ez a nagyobb fokú eltérés azonban inkább csak itt, a normál felbontású analóg kép megjelenítésénél jelent meg.

Analóg VGA-bemeneten

Mindegyik készüléknél az analóg, D-Subos RGB bemeneten szivárványosodást, vagyis színes moirét tapasztalni. Ez valószínűleg az A/D átalakításból származik, semmiképp sem a tévék hibája. Felismerhető analóg jelenség volt még a fájlkezelő fehér hátterén lévő fekete betűik szürke kontúrjai. Ez sajnos a rosszabb kábellel csak fokozódik. De még így is jól megfigyelhető volt az olcsóbb (szintén Samsung) TFT-monitorokhoz képest láthatóan dinamikusabb kép. Leginkább a világosabb tartományban volt szembetűnőbb a különbség. Az erőteljesebb világos tónusok miatt a feketék gyengébb teljesítménye kevésbé ugrott le.

A PC-menüpont csak analóg VGA-bemeneten él, ahol a TFT-monitorokhoz hasonlóan (automatikusan, vagy kézzel) állíthatjuk be a pixelpontos megjelenítést. Ha ez egyébként aktív, érdemes az automatikával beállíttatni, mert szinte mindig pontosan pozícionál.

Rajzfilm (a kétféle 40-colos készülék)

Az időközben 5 db-osra duzzadt készüléktesztünk némileg megváltoztatta a menetrendet. Az olcsóbb, HD-Ready-s 40R81 helyett, végül is a 25000:1-es kontrasztú, Full-HD-s 40F86-ot teszteltük, ám a csere előtt egy rövid összehasonlítást végeztünk a két azonos méretű, ám árban, minőségben és felbontásban eltérő készülék között. A fényképezés során erősebb fehéret (+6 blende), illetve - ezzel összefüggésben -, nagyobb dinamikát tapasztaltunk a világosabb tartományban, ez a különbség főleg a rajzfilmben volt kiugró, melyben leginkább tiszta színek vannak. A kisebb kontrasztú tévénél művibbnek tűnt a kép: bár szépek voltak a színek, de a kép valahogy "digitálisabb" volt.

A 25000:1-es kontraszt sokkal lágyabbá tette ezeket a világos tónusokat (a Simpsons: The Movie 1080p-s előzetesében szinte csak világos színek voltak), igazából ekkor van leginkább elemében az LCD. A színek árnyaltabbnak tűnnek, szebbek, a nagy fényerő miatt, ugyanis kitolódik a csúcs fehér érték, és nagyobb tartományú színmegjelenítésre lesz lehetőség. Persze a "recept" sajnos nem ennyire egyszerű, ugyanis csökkentett háttérfénnyel is látható dinamikai különbséget tapasztaltunk, de persze arányaiban kevesebbet. A fényképen még sötétebb is a 40-es képe, mivel nem sikerült az expó, de a kontúrokon így is jól megfigyelhető a pontosabb szín- és vonalvisszaadás.

A rajzfilmben ritkán, viszont filmekben gyakrabban előforduló low-key (alacsony kulcsszámú, leginkább sötét tónusokat tartalmazó kép) nem feltétlen az erőssége a paneleknek. Ez viszont nem típus, hanem technológiai hiányosság, erre csak a kikapcsolható pixeles 500.000:1-es kontrasztú panel, vagy más gyártók hasonló technológiájú, és persze hasonlóan borsos áru, paneljei képesek.

XBOX-szal

Az xbox-ozás valóban nagyon szórakoztató ezeken a tévéken, mindamellett, hogy sokkal nagyobb a felbontásuk, mint egy CRT-tévének, a színei pedig majd kiugranak, ami ekkor, a számítógépes tartalomnál jön ki csak igazán. Azt is mondhatnám, hogy olyan, mintha erre rendeltettek volna az LCD-tévék. Természetesen ezt a már házimozi kategóriában elért érdemein felül mondom. Mindenesetre nagyon impresszív volt már a 720p-s felbontás is, ugyanis a kontraszt sokkal nagyobb, mint egy olcsó asztali TFT-n, a nagyobb fényerő miatt pedig a színek is jobban vibrálnak, ami miatt jobban él az egész kép. Persze a játékoknak már régóta nem "menüs" a menüjük sem, hanem inkább valamiféle dizájngrafika, ami ezzel a képmérettel szintén csak még hatásosabb lesz. A 46-os és a 40-es Full-HD-s készüléknél tapasztaltuk, hogy az általunk kipróbált xbox sajnos nem tudta kitenni a natív 1080p-s képet, így csak 720p-ben próbálgattuk végig, ami viszont szebb volt, mint a 1080i, ami a leméretezés miatt homályosabb lett.

Értékelés, összefoglalás

Samsung LE-46M86 LCD TV
A komótos 46-os, felsőbb kategóriás fényes kivitellel, nagy fényerejű és méretű képpel. Ideális HD-filmnézéshez. A 40F86-al fej-fej mellett haladtak, mégis a képfeldolgozás és a képdinamika egy picit gyengébbnek bizonyult, mégis a mérete... hát az verhetetlen, ezzel együtt a Full-HD nagyon ütős rajta.

Samsung LE-40F86 LCD TV
"A legjobb képű, drága negyvenes". Drága, de talán annyival jobb is, mint olcsóbb társai, ugyanis képfeldolgozása ennek a modellnek volt messzemenően a legtisztább. A deinterlace, azaz a fésűs tévékép megszüntetése is az F86-nál volt a legszebb. Belőlem - és egy kollegámból - egy-két filmnél, HD-trailernél, még a „wow-faktort” is kihozta.

Samsung LE-40R81 LCD TV
Az olcsóbb, a csúcsnegyvenessel egy méretű tévé, mégis olyan, mintha "kisebb" lenne a kép. Talán a Full-HD kelti az F-es képének nagyobb illúzióját. Tudásban, minőségben kb. a 37S81-et hozza, kicsivel szebb kontúrmosással.

Samsung LE-37S81 LCD TV
A 37-es az a méret, amin "éppen hogy" már lehet filmet nézni. Szolgáltatásban, tudásban igazából a többihez hasonló, sok funkció a natív megjelenítésekkor (pl. DVI-HDMI átalakítás, vagy RGB-VGA esetén) viszont le van tiltva.

Samsung LE-32R81 LCD TV
A legkisebb, ami inkább tévé, mint egy házimozi rendszer alkotóeleme, bár ezt a szerepét minden bizonnyal híven szolgálja majd, ugyanis kezelhetősége gyakorlatilag ugyanolyan egyértelmű, mondhatnánk teljesen azonos, mint nagyobb társaié. A 37S81 gyengeségei rá is vonatkoznak, azonban minőségében láthatóan nem marad el attól.